Createflow - ahol az alkotás kezdődik /Createflow – wo die Kreation beginnt.

Szeptember az Ostsee partján csend, fények, pillanatok és fotózás / September an den Ufern der Ostsee: Stille, Lichter, Augenblicke und Fotografie

Szeptember – a varázslatos hónap az Ostsee partján

A szeptember az amatőr fotósok ideális hónapja, különösen a Balti-tenger partján.
A nap alacsonyabban jár, a fény lágyabb, a kontrasztok finomabbak.
És ha mindezt egy csodálatos tengerparton élheti át az ember – az maga a csoda.

Szeptemberben az Ostsee teljesen más arcát mutatja, mint a nyári hónapokban.
Kevesebb fürdőző, kevesebb turista – a part újra természetes, csendes és őszinte.
A levegő és a víz hűvösebb, a reggelek párásak, a napos és borongós idő gyorsan váltogatja egymást.
Ez a változékonyság különleges hangulatot ad a tájnak – ilyenkor a tenger nemcsak látvány, hanem élmény is.

Amikor megérkeztünk és lementünk a partra, különös érzés fogott el bennünket – egyfajta mély nyugalom, ami végig elkísért.
A hullámok ritmusa, a sirályok hangja, a sós levegő mind visszavitt a gyerekkoromba.
Eszembe jutottak azok az éjszakák, amikor hajós könyveket olvastam, és arról álmodoztam, hogy kapitány vagy fedélzetmester leszek.
Ugyanazokat az illatokat éreztem, ugyanazt a morajlást hallottam, mint most.
A szeptemberi Ostsee csendesebb, elmélkedőbb.
Olyan hely, ahol az ember csak sétál a dűnék között, leül, és figyel. Gondolkodik.

Fény és árnyék – a fotózás varázsa a parton

Ahogy már a bevezetőben említettem, fotósként ez a hónap maga a csoda.
A nap alacsony szögből világít, a fény varázslatosan csillan a víztükrön, a horizont végtelenbe nyúlik.
A tengerparti fotózás a természetfotózás egyik legkülönlegesebb formája.
Tudom, a képek sosem adják vissza pontosan azt, amit élőben lát az ember – talán másnak unalmasnak is tűnhet.
De én a fotóimmal próbálom átadni azt az érzést, amit a látvány bennem kelt.

Amikor a nap már a horizont alá bukik és a fény elhalványul, eljön a hosszú expozíciós kísérletek ideje.
A mozgó víz a képeken selymessé válik, a valóság festménnyé szelídül.
Ilyenkor a technika és a művészet egymáshoz ér.

A csendet nem lehet lefotózni

A fényképezőgép csak hangulatokat és látványt őriz meg.
De a hangokat – a tenger morajlását, a szél süvítését, a hullámok zúgását – sosem tudja visszaadni.
Ezek a pillanatok csak bennünk élnek tovább, az emlékeinkben.
És amikor évekkel később újra megnézzük a képeket, ezek a hangok újra megszólalnak bennünk.
Ez az emberi emlékezet csodája.
És ez adja a fotózás igazi értelmét.

Miért érdemes ősszel fotózni a Balti-tengernél?

Kevesebb ember, több tér – a part szinte üres, szabadon választhatsz témát és nézőpontot.
Lágyabb fények – a nap alacsonyabb szöge miatt a képek természetesebbek és melegebb hangulatúak.
Változékony időjárás – a gyorsan mozgó felhők és fények drámai hatást adnak a fotóidnak.
Természetes színek – a zöld tompább, a kékek mélyebbek.

Ez a szeptemberi „nyaralás” több volt egyszerű pihenésnél.
Visszahozta a gyerekkoromat.
És elgondolkodtatott: vajon most jó helyen élek?
Azt éreztem – sőt, szinte kiáltott bennem – hogy valójában mindig itt szerettem volna élni.

Als ich beschlossen habe, eine persönliche Webseite mit einem Blog zu erstellen, habe ich nicht gedacht, dass es so schwer werden würde. Worüber soll ich schreiben? Es gibt unzählige Seiten im Internet, die sich mit ähnlichen Themen beschäftigen. Warum sollte gerade meine jemand lesen?
Und überhaupt – wer wird sie lesen?

Dann kamen langsam die Ideen, und ich begann, sie aufzuschreiben. Ich dachte mir: Wenn nur ein einziger Mensch das liest, hat es sich schon gelohnt.
Nach der fünfzigsten Idee schaute ich auf meine Notizen – und fühlte mich wie vor einem großen Supermarktregal. So viele Möglichkeiten, eine schöner als die andere. Aber womit soll ich anfangen?

Ich holte tief Luft und begann, diesen ersten Beitrag zu schreiben.

Warum eigentlich?
Vielleicht, weil ich – wie so viele andere – im Alltag ein bisschen grau geworden bin. Alles wiederholt sich, jeder Tag gleicht dem vorherigen. Ich musste einfach etwas anderes machen.

Computer, Webseitengestaltung und Programmieren waren schon immer eines meiner Hobbys.

Also dachte ich: Warum nicht wieder damit anfangen? Ich weiß, dass es viel Arbeit bedeutet, aber ich sehe es nicht als Arbeit. Etwas aus dem Nichts zu erschaffen – das ist für mich Kreativität. Und wenn ich das Ergebnis betrachte, erfüllt es mich mit einem guten Gefühl: Es ist entstanden – und es ist meins.

Dieses Gefühl, diese Freude am Schaffen möchte ich auch anderen weitergeben.